MEP Application
Member of the European Parliment Candidate Application
Due to changes in the political landscape in Hungary, an opposition party was able to launch a campaign to involve more civilians in the EP. In the end I was not in the shortlist of 10 civilian candidates, but I'm proud of the quality of my application.
Original language is Hungarian, the translation can not always convey the original feel of the text.
Hungarian (original)
Motiváció: A törődést tapasztalni kell
Érzelmi oldal
Ötödikes koromban megkezdtem a szolgálatot a Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton. Elsőre ez valami aranyos játszadozásnak tűnhet, amivel a kisgyerekek eltölthetik az időt, de korántsem erről van szó. Többszáz utas biztonsága múlik csak azon, hogy a gyerekek szomszédos állomásokon ne indítsanak két vonatot egymásnak egy vágányon; forgalmas nyári napokon tízévesek kezén mennek keresztül akkora összegek, amik egy felnőttet is elbizonytalanítanának; és bár még nincs 120 centi a váltókezelő, a 120 tonnás szerelvény akkor is átmegy a váltón, úgyhogy irány kezelni a váltózárat és a biztosító berendezést. Nem tudom szavakba foglalni, mennyire hatalmas élmény volt ez nekem. Minden menesztett vonat, minden kezelt jegy, minden pályaengedély-kérés után azt éreztem, hogy ez a legmenőbb dolog, amit éppen csinálhatnék, és be kell vallanom, még mindig így gondolok rá vissza.
Az itt kapott lendület pedig tovább jött velem az egyetemre is, ahol olyan közélet része lettem, amiről tucatnyi oldalon keresztül tudnék írni. Visszatekintve nagyon pozitív csalódás, amit az ELTE IK HÖK-ösként tapasztaltam, mert ahogy a képviselői éveim során megtudtam, egyes egyetemeken rossz értelemben máshogy, kifejezetten szabálytalanul és bicskanyitogatóan operáltak a HÖK-ök. Azonban én az ELTE HÖK-ben és az IK HÖK-ben találkoztam a legönzetlenebb, legodaadóbb emberekkel, innen származnak a legjobb barátaim, itt tudtam igazán megismerni magamat és a képességeimet. Immár két éve nem vagyok HÖK-ös, és meglepő módon hiányzik a közintézményi világ, ahol nem az a cél, hogy termelékenységet kicentizve pár százalékponttal növeljük a befektetők részvényeinek értékét, hanem az, hogy a pénz- és erőforrásszegény környezet ellenére is javítani tudjunk az érintettek életét. Igen, ez egy rettenetesen energiavámpír hivatás, de a megszámlálhatatlan munkával töltött hétvége ellenére sem cserélném el ezeket az éveket semmi másra. De miért?
Nagyon féltem a felvételi után. Új iskola, új emberek, új világ, mi lesz itt? Mint kiderült, nem volt félnivalóm. Az a támogatás, szeretet, odafigyelés, törődés, amit az IK-n kaptam, nem adható át leírva, elmondva – tapasztalni kell. Emiatt oktatóként mindig azon dolgoztam, hogy a hallgatóim is úgy nőhessenek fel, ahogy én, mert nem tudhatom, milyen nekik otthon – emiatt felelősségemnek érzem, hogy az egyetem ne egy extra stressz forrás legyen, és azok is fontosnak érezzék magukat, akik hazaérve inkább feladnák a küzdelmet. Sajnos azonban úgy érzem, kevesen tesznek a környezetükért szenvedélyből, és közülük is kevesen lépnek szintet, hogy ne csak a helyi közösségükben, hanem sokkal szélesebb körbe juttassák el mindazt, ami bennük van. Én szeretném, ha az a lelkesedés és energia, amit a számtalan Gyermekvasutas és HÖK-ös barátomtól, egyetemi munkatársamtól kaptam, eljutna az EP-be is, mert értük szeretném jobbá tenni a világot, miattuk szeretnék felkelni reggelente… és remélem, egy szép napon visszamehetek egy gólyatáborba beszélni az EU-ról, az EP-ről; elmondani, hogy mi mindent érhet egy „nem veszíthetek semmit” pályázat; és elmesélni, hogyan formált egy tojáshéjas kis gólyát EP képviselővé mindaz a törődés, amit az egyetemen kapott.
Szakmai oldal
Két informatikai diplomával és egy kiterjedt ipari kapcsolati hálóval alaposan rálátok a modern társadalmat mozgató rendszerek hátországára, és azt kell mondanom, hogy a rengeteg marketing szöveg mögött barkácsolás és toldozgatás-foltozgatás van, ami sajnos olyan kritikus rendszereket is érint, mint a személyes adatok kezelése. Az információs önrendelkezés és információbiztonsági szabályozások papíron nagyon jól néznek ki, de a kis- és középvállalkozások nem rendelkeznek kapacitással és szakértelemmel, hogy maradéktalanul eleget tegyenek az elvárásoknak. Büntetések helyett oktatásra és támogatásra van szükség, hogy üzemeltetői oldalról is képzett szakemberek dolgozhassanak a személyes adatainkkal. A GDPR utórengéseit a mai napig érzik a cégek, hiszen a szabályok betartása valóságos logisztikai hegyeket emelt az utukba. Félreértés ne essék, ezek nagyon jó hegyek, viszont itt is segítségre lenne szüksége az iparnak, hogy a lehető leghatékonyabban működjön. Ösztönözni kell az Európában alapított felhőtárhely-szolgáltató cégek növekedését, könnyen elérhetővé kell tenni a gyakorlati megvalósítás javasolt lépéseit és támogatni kell azokat a cégeket, melyek még mindig le vannak maradva e téren. Az EU élen jár a mesterséges intelligencia törvényi szabályozásában – de az AI jog területe nagyon fiatal, és lendületes szakemberekre van szüksége, hogy behozza az évtizedes lemaradását. Hatalmas kérdés továbbá a decentralizált kriptovaluta piac szabályozása is, amihez nem elég pénzügyi elemzőkkel egyeztetni. Az informatika egy rémisztően szerteágazó tudományág, a képzett informatikusok pedig jellemzően inkább az iparban helyezkednek el, mintsem a közszférában, viszont én szeretnék a kivétel lenni, és tenni azért, hogy az alapok hozzáférhetőek legyenek mindenki számára.
Elképzelések: Modern és mobilis
Fizikai mobilitás
Az európai infrastruktúra alappillére a vasút, azonban sajnálatos módon a vasúti közlekedési spektrumnak csak a közepe van kielégítő állapotban: az országos fővonalak. Amennyiben nemzetközi nagyvárosok közt, vagy országon belül kistelepülésről szeretnénk utazni, a helyzetünk könnyen kétségbeejtővé válhat. Az EU szerencsére már most is figyelmet fordít a hálózat fejlesztésére teherszállítási és nagysebességű személyszállítási oldalról is, viszont a kisebb országok nehéz helyzetbe kerülhetnek a nagy projektek kapcsán, ugyanis a vidéki vonalak fejlesztése magas költségeket eredményez az utasok összesített időmegtakarításához képest. A leszakadó régiókban elérhetővé kell tenni olyan modern vonalakat, amik könnyen elláthatóak helyközi buszjáratokkal, növelve az egyes vasúti állomások és megállóhelyek vonzáskörzetét. Az elérhetőség és jobb minőségű szolgáltatás ösztönző erővel hat a vidéki lakosok mobilitására, így csökkenthető a kiszolgáltatottság és kicsit összébb zárható a társadalmi olló.
Oktatási mobilitás
Az ipari és tudományos fejlődés lendületét a különböző szakterületek és iparágak egymással történő tudásmegosztása hatalmas mértékben fokozza, ez viszont csak akkor lehetséges, ha megfelelő számú szakember rendelkezik többrétű tudással. Jelenleg a felsőoktatási rendszerek, bár papíron lehetőséget adnak az interdiszciplináris képzésekre, gyakorlatban nagyon kevés hallgató szerez tapasztalatot az első befejezett alapképzésétől eltérő területen. A tudományágak összekötése elősegíthető lenne rövid ciklusú kiegészítő képzéseken keresztül, illetve, ha képzési szint lépéskor a hallgatók könnyen válthatnának más szakra, vagy olyan vegyes szakokra, amiket több kar/egyetem üzemeltet közösen – ez persze a tantervek összehangolását igényli intézmények közt. A tudásmegosztás további bővítése érdekében növelni kell a CHRAM-EU programhoz hasonló kezdeményezések számát, hogy minél több nemzetközi kapcsolat épüljön ki Európa egyetemei közt, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók és oktatók országhatárokon keresztül is összedolgozhassanak saját városukon belülről, ami megint csak csökkenti a társadalmi olló szélességét, hiszen nem szükséges vagyonokat költeni a tudományos kiutazásokra.
Életviteli mobilitás
A digitális világ hozta globalizáció növelte az életünk sebességét, és rettentő mértékű stresszt helyezett a mindennapi emberekre. Ha egy újítás könnyíti a tanulók/munkavállalók életét, akkor a felszabadult idő/energia nem marad meg, hanem kitöltésre kerül új feladatokkal a hatékonyság növelése érdekében, így egy ördögi körbe kerültünk, ami az életminőségünk folyamatos romlását, a mentális egészségünk leépülését okozza. Ezt a folyamatot meg kell törni. A négy napos munkahét fogalma régóta jelen van a köztudatban, egyes cégek pedig megkezdték a tesztelését, azonban a törvényi keretek megalkotása lehetetlennek tűnik – össze kell hangolni a szülők és gyerekek életét, el kell kerülni a termeléskiesésből fakadó GDP csökkenést; illetve közös keretet kell találni az eltérő munkakultúrákban a közös váltás megtételéhez. A megoldás morzsái már jelen vannak: az éjjel-nappal termelő gyárak műszakrendjei a gyakorlatban valósítják meg a folyamatos ellátást egymástól független csapatokon keresztül, a koronavírus-járvány okozta otthonimunka-fellendülés pedig rámutatott a munkanapkihagyások lehetőségeire. Sajnos ez a témakör a legégetőbb, de a legnehezebb is. Ez a változás mindenképp be fog következni. A kérdés, hogy felkészülünk rá, és elébe megyünk, vagy hagyjuk, hogy egy krízis kényszerítse ki? Ha nem fogja valaki össze a szakembereket és törvényalkotókat, hogy gyakorlati változás történjen, a következő generációk tömeges kiégése a teljes társadalom működését fogja veszélybe sodorni.
Digitális mobilitás
Nem elég az, hogy egy-egy témában a törvényalkotók értik, milyen rendszer működik a háttérben (például adattárolás, AI, kriptovaluták esetén). Kiterjedt és könnyen igénybevehető általános ismeretterjesztő anyagokra, kampányokra lenne szükség, hogy az átlagember is megérthesse, milyen rendszerek fonódnak bele elválaszthatatlanul az életébe, milyen hatásuk van rá, és neki milyen hatása lehet rájuk. Persze még ez is kevés. Hiába az oktatóanyagok és példák, ha senki nem foglalkozik velük, mondván: ez engem nem érint, e nélkül is meg tudom venni a kenyeret a boltban… a legnehezebb lépés, hogy hajlandóságot, sőt, igényt keltsünk széleskörben az ilyen jellegű tudásra. A digitális világ itt marad, nem fog eltűnni, és egyre jobban és jobban bele fog folyni az élet minden aspektusába (gondoljunk csak bele, hogy már egyes fogkefékben is van mesterséges intelligencia). Igyekeznünk kell, hogy a kistelepülési nyugdíjas is értse, miért készít neki a Facebook minden nap sütiket; és egy-két generáció múlva már olyan fiatal felnőttek lépjenek be a nagybetűs életbe, akiket nem csak a phishing ellen tudnak védekezni, hanem felelősen döntenek a saját és szeretteik, munkatársaik adatairól is.
English (translated)
Motivation: Care Must Be Experienced
Emotional Aspect
In fifth grade, I started serving at the Széchenyi Hill Children's Railway. At first glance, it might seem like a cute game for kids to pass the time, but it's far from that. The safety of hundreds of passengers depends on children at adjacent stations not sending two trains onto the same track; on busy summer days, ten-year-olds handle sums of money that would make even an adult nervous; and even if the switch operator is under 120 cm tall, the 120-ton train still passes over the switch, so it's essential to operate the switch lock and signaling equipment correctly. I can't put into words how incredible this experience was for me. Every train I dispatched, every ticket I handled, every track authorization I requested made me feel like this was the coolest thing I could possibly be doing at that moment, and I must admit, I still look back on it this way.
The momentum I gained here carried me into university, where I became part of a community I could write dozens of pages about. Looking back, my experience with the Student Union of ELTE Faculty of Informatics (SUFI) was a very positive surprise. During my years as a representative, I learned that some student unions at other universities operated differently, often irregularly and infuriatingly so. However, in the ELTE SU and the SUFI, I met the most selfless and dedicated people, from whom I made the best friends and truly got to know myself and my abilities. It's been two years since I was a SU member, and surprisingly, I miss the public institution environment. It’s a world where the goal isn't to squeeze out a few percentage points to increase investors' stock value but to improve the lives of those involved, despite the lack of money and resources. Yes, this is a terribly draining profession, but despite the countless weekends spent working, I wouldn't trade those years for anything. But why?
I was very anxious after the entrance exam. New school, new people, new world—what will happen here? As it turned out, I had nothing to fear. The support, love, attention, and care I received at FI cannot be conveyed in words or stories—it must be experienced. As a teacher, I always worked to ensure my students could grow up as I did because I couldn't know what their home life was like. For this reason, I felt responsible for ensuring that university was not an extra source of stress and that even those who might feel like giving up when they get home would feel valued. Unfortunately, I feel that few people act out of passion for their environment, and even fewer step up to extend their impact beyond their local community. I want the enthusiasm and energy I received from countless Children's Railway and SU friends and university colleagues to reach the European Parliament because I want to make the world a better place for them. I want to get up in the morning because of them… and I hope that one day I can return to a freshman camp to talk about the EU and the European Parliament, to tell how much a “nothing to lose” application can achieve, and to share how all the care I received at university shaped a little freshman into an MEP.
Professional Aspect
With two IT degrees and an extensive network of industry connections, I have a deep understanding of the systems that drive modern society, and I must say that behind all the marketing language, there's a lot of patchwork and improvisation that, unfortunately, affects critical systems like personal data management. Information self-determination and cybersecurity regulations look great on paper, but small and medium-sized enterprises lack the capacity and expertise to fully comply with these expectations. Instead of penalties, there needs to be more education and support to ensure that well-trained professionals are working with our personal data from the operational side. The aftershocks of GDPR are still being felt by companies today, as complying with the rules has erected logistical mountains in their path. Don't get me wrong; these are very good mountains, but the industry needs help to operate as efficiently as possible. We need to encourage the growth of cloud storage service providers based in Europe, make the practical implementation steps easily accessible, and support companies that are still lagging in this area. The EU is a leader in AI regulation—but the field of AI law is very young and needs dynamic professionals to catch up on decades of lag. Another huge issue is the regulation of the decentralized cryptocurrency market, which requires consultation beyond just financial analysts. IT is an incredibly broad field, and trained IT professionals typically work in the industry rather than the public sector. However, I want to be the exception and ensure that the foundations are accessible to everyone.
Vision: Modern and Mobile
Physical Mobility
The backbone of European infrastructure is rail, but unfortunately, only the middle spectrum of rail transport—the national main lines—is in satisfactory condition. If we want to travel between international cities or within a country from small settlements, our situation can quickly become desperate. Fortunately, the EU is already focusing on developing the network for freight transport and high-speed passenger services, but smaller countries may face difficulties with large projects, as developing rural lines results in high costs compared to the overall time savings for passengers. In disadvantaged regions, modern lines should be made accessible, easily serviced by intercity bus routes, increasing the catchment area of individual railway stations and stops. Accessibility and better quality services encourage the mobility of rural residents, reducing vulnerability and narrowing the social gap.
Educational Mobility
The momentum of industrial and scientific progress is greatly enhanced by the sharing of knowledge between different fields and industries, but this is only possible if a sufficient number of professionals have multifaceted knowledge. Currently, although higher education systems theoretically allow for interdisciplinary studies, in practice, very few students gain experience in areas different from their first completed undergraduate degree. Bridging the gap between disciplines could be facilitated by short-cycle supplementary courses, or if students could easily switch to other majors or hybrid programs jointly operated by multiple faculties or universities when advancing to a higher level—this, of course, requires the coordination of curricula between institutions. To further expand knowledge-sharing, initiatives similar to the CHARM-EU program should be increased, ensuring that more international connections are established between European universities. This would allow students and faculty to collaborate across borders while staying within their own cities, further narrowing the social gap by reducing the need for expensive scientific trips.
Life Mobility
The globalization brought by the digital world has accelerated our lives and placed enormous stress on everyday people. When an innovation makes life easier for students or workers, the freed-up time or energy is not retained but filled with new tasks to increase efficiency, creating a vicious cycle that leads to a continuous decline in our quality of life and deterioration of our mental health. This cycle needs to be broken. The concept of a four-day workweek has been around for a long time, and some companies have started testing it, but creating the legal framework seems impossible—we need to align the lives of parents and children, avoid GDP decline due to reduced production, and find a common ground for different work cultures to make the transition. The seeds of a solution are already present: the shift schedules in factories that operate around the clock practically realize continuous service through independent teams, and the rise of remote work caused by the COVID-19 pandemic has highlighted the possibilities of skipping workdays. Unfortunately, this is the most urgent but also the most difficult topic. This change will inevitably happen. The question is whether we prepare for it and get ahead of it or let a crisis force it upon us. If no one brings together experts and legislators to make practical changes, the mass burnout of future generations will endanger the functioning of society as a whole.
Digital Mobility
It’s not enough for lawmakers to understand how a system works behind the scenes in specific areas (such as data storage, AI, or cryptocurrencies). Extensive and easily accessible general educational materials and campaigns are needed so that the average person can understand what systems are becoming an inseparable part of their lives, what impact they have on them, and what impact they can have on these systems. But even this is not enough. Despite the educational materials and examples, if no one engages with them, saying, "this doesn’t affect me, I can still buy bread at the store without it…" the hardest step will be creating a widespread willingness, even a demand, for this kind of knowledge. The digital world is here to stay; it won't disappear, and it will increasingly permeate every aspect of life (just think about how AI is already present in some toothbrushes). We must ensure that even the elderly living in small towns understand why Facebook makes cookies for them every day, and that in a generation or two, young adults entering the real world will not only know how to protect themselves from phishing but will also make responsible decisions about their own and their loved ones' and colleagues' data.